Hogyan építsünk fel egy brandet, hogyan növeljük a brand equity értékét, hogyan formáljunk brand persona-t, hogyan kerüljön a cégünk, termékünk a fogyasztó top-of-mind-jába, megannyi emberfeletti kérdés, ami foglalkoztatja a marketingeseket, tulajdonosokat, és még ki tudja mennyi ilyen olyan szakembert, és mindehhez persze sok-sok, elsősorban kvantitatív technika áll rendelkezésre, hogy ezt minél jobban csináljuk de a kérdés ennél sokkal egyszerűbb, de mégis bonyolultabb, mert egy sokkal mélyebb kapcsolatrendszert kell felépíteni a brand és a fogyasztó között, amely egyrészt nem rövid de legalább hosszú idő alatt történik, másrészt meg itt ez a bizalom, a ragaszkodás, ami mégiscsak fémjelzi azt az érzelmi kapcsolódást, ami mindehhez szükséges, ami megteremti a hosszabb távú elköteleződés lehetőségét és amelyre most nagyon röviden egy személyes példát is elmesélek, hogy könnyebben érthető legyen ezen építkezés érzelmi háttere, vagy emelkedjünk mindenek fölé és jelentsük ki, hogy a világ bonyolult, és amit az Einstein is feltalált, hogy minden mindennel összefügg,

de én akkor most hátradőlök és kijelentem, hogy szeretem a sört, de már érzem is a tarkómon a szúrós tekinteteket, hogy persze, alkesz, míg mások azt vethetik a szememre, hogy pongyolán fogalmaztam, és igazuk van, szeretem a csapolt sört, és ez már olyan pont, amikor túllépjük a point-of-no-returnt, hiszen az aranyló sárga nedű a habtakaró alatt képzeletbeli látványa már beláthatatlan folyamatokat indított el, amelynek mindig az a vége, előbb vagy utóbb, hogy a korsó hideg széle a szájhoz ér, nem, nem erotikusan de legalább mohón, és ez az a pillanat, amikor D’Artagnan beviszi a végső tust, és kikerekedik a gondolat, hogy szeretem a csapolt cseh sört, meghágva a dialektikus levezetés stációit, azonnal szintézist érünk el, pedig biztos sok más országban is nagyon jó söröket főznek, a német technika ugye, meg a belga szerzetesek tudása, de talán itthon is akad felkészült és jóravaló alkotó,

de amikor a doktor úr azt mondja „ez itt kimondottan meghat, nézz csak körül, látod, ez nem egyszerű föld, hanem maga a paradicsom”, s akkor, akkor áttűnik a ködön Hrabal Kerskója a szlalom végén, vagy Neruda Kisoldali történetei, amelybe akár Homulkáék is beléphetnének, ha azok az akkor már nem szigorúan ellenőrzött vonatok nem nyaralni vitték volna őket, és persze mosómedvét is lehetne vásárolni, ha a rendezőzseni állatkertben szeretett volna forgatni egy lepukkant sörgyár helyett, de nem volt más lehetőség csak felmászni a kémény tetejére, s kibontani az aranyló hajat, amelynek lobogását még a kölyök Jarda 68 is megirigyelhette volna, és igen, a hoki, az örök szerelem, ahol a sör még a zimni stadionokban is példaértékű, nem beszélve az állati háromszögről, a tigris-viziló-ökör triumvirátusról, és ez a mondat még folytatódhatna néhány kötött-fűzött oldal erejéig, de talán már érthető a fentebb megénekelt érzelmi kapocs, amellyel egy brand-nek rendelkeznie kell, hogy a szorosság fogalma értelmezhetővé váljon, igen és még valami, ahoj Pepin bácsi.

[több: MakeitGreat Communication]