Az elmúlt napokban a közösségi oldalakon nagyot ment egy két látványos diagram, amely a borfogyasztás visszaesését mutatta, helyenként elég látványos zuhanásokat is produkálva.

A nyár elején egy rádióinterjúban én is kitértem arra az eshetőségre, hogy a világ borpiaca egy új egyensúlyi pontot keres, vélelmezhetően mind a termelés mind a fogyasztás egy alacsonyabb szinten való stabilizációja felé haladva.Nézzük meg egy ’vulgáris’, azaz egyoldalas vezetői elemzés keretében, hol is tartunk ma:

Ha beütjük a keresőbe az ’uproot’, a ’grubbing up’ vagy ’vine removal’ szavakat, tapintható a termelői (és kereskedői) idegesség: a javaslatok és elképzelések szerint globálisan mintegy 15 %-kal kéne csökkenteni a művelésbe vont területeket (jelenleg kb 7,2m ha), s eme gondolat keretében 9,500 ha vár felszámolásra Bordeauxban (jelenleg 120e ha), 100e ha-t kéne kihúzni egész Franciaországban (jelenleg 750e ha), 12e-12e ha-t Kaliforniában és Ausztráliában, stb. Mindezek alapján úgy néz ki, hogy a fogyasztás visszaesésére a termőterületek csökkentése azaz a kínálat visszafogása a hivatalos válasz.

Fogyasztási oldalon ugyanakkor nem ennyire drámai a helyzet: a fejlett borfogyasztó országok általában 1-4 %-os visszaeséseket produkáltak, ennél masszívabban csak Portugália és Hollandia ’teljesített’.S persze a Kína, az elmúlt napok chart szupersztárja a maga 5 év alatti 2/3-os zuhanásával. (Megjegyzem, a kínai per capita fogyasztás így is a 0,6 uszkve 1,1 liter tartományt jelenti, feltéve, ha az elvtársak legendásan megbízható statisztikájuknak hinni lehet (összehasonlításképpen Európában ez a szám 20-45 liter között van), mindenesetre annyi megállapítható, hogy a nagy nyitás még nem tette borkedvelő néppé a kínaiakat.)

Felmerül a kérdés, hogy mi indokolja a fogyasztás csökkenéséhez képest sokkal radikálisabb termelésvisszafogási elképzeléseket: úgy néz ki, hogy a felhalmozódott meglevő készletek figyelembevételén túl a ’szakma’ próbálja beárazni a jövőt is, azaz a kínálat radikális szűkítésével próbál a változó fogyasztási szokásokra (amelyeket itt és most nem részletezünk) is válaszolni és kialakítani egy egészséges kereslet-kínálati és árazási struktúrát, azaz egy kedvezőbb profitabilitási szintet.

Minden átrendeződés hordoz magában lehetőségeket is, nézzük meg itt vannak-e ilyenek: naivitás lenne azt hinni, hogy a termelés visszafogása csak a toplistás országokat érinti, ugyanakkor az elképzelésekből az is kiviláglik, hogy elsősorban a világfajták termőterületének csökkenése várható.Erre egy adható válasz lehet, hogy a helyi (regionális) fajták, köszönhetően, hogy ’fogyasztható’ mértékben vannak a piacon*, sokszor a jelenlegi divatos karakterrel megáldva, ügyes értékesítési stratégiával, szoros együttműködésben a turizmus egyéb szolgáltatóival, egy hűséges vásárlói bázison továbbra is keresett terméknek számítanak.Röviden: ABC hátterű filozófia és erős sztorin alapuló megkülönböztetési stratégia.**

A kérdés, hogy a borászatok – és itt elsősorban a hazai termelőkre gondolok – fel vannak e készülve a változásokra.A nagy kérdés pedig az, hogy milyen lesz a bor jövője (vagy a jövő bora) mennyiségi, stílusbeli, megjelenési és értékesítési csatornák szerint.

*”when you make 20,000, 30,000 or 40,000 bottles, if you can’t sell it, it’s probably because the wine is not good.” Mi ne legyünk ennyire radikálisak és vegyük figyelembe hazánk adottságait, és ennél alacsonyabb szinten húzzuk meg a határt.

**Ez csak 1, a lehetséges válaszok közül.

Továbbiakban: MakeItGreat Communication and Advisory