Szokás mondani, idézni, kinyilatkoztatni, hogy a bor nem politizál. DE.

Persze nem olyan értelemben, hogy a bor stratégiai kontextusba tenné és megoldaná a Hormuzi szoros geopolitikai helyzetét a zavartalan hajózás és világkereskedelem szempontjából és még tudnék néhány blikkfangos lehetőséget (bár ki tudja, lehet egy próbát megérne, hogy nem (zéró) coca cola köré gyűlnének bolygónk nagyjai). Röviden: a bor valóban nem foglal állást – a borász (tulajdonos, menedzser) viszont igen. És a kettő között ma már nem mindig tud (vagy akar) különbséget tenni a fogyasztó.

De miért eme felvetés?A különböző médiafelületeken, különösen a közösségi platformokon egyre gyakoribb, hogy adott termelő, pincészet, birtok tulajdonosa, vezetője vagy éppen borásza elköteleződik valamely, általa helyesnek gondolt irányzat felé. S nincs is ezzel semmi gond. Nem arról van szó, hogy egy borásznak (tulajdonosnak, termelőnek) ne lenne joga véleményt nyilvánítani. Ugyanolyan joga van hozzá, mint bárki másnak. A kérdés pusztán az, hogy a véleménynyilvánítás a márkaépítés részeként milyen piaci következményekkel járhat.

A piacon ilyenkor valójában csak egyetlen dolog történik: a fogyasztó döntési szempontjai egy új elemmel bővülnek, a szimpátiával. Általában és nagymértékben a termékválasztási kritériumok a gyakorlatiasság talaján mozognak, mint fehér vagy vörös, édes vagy száraz, fajta vagy régiópreferencia illetve korábbi kedvező tapasztalatokon alapulnak. Ez a rendszer bővül egy szubjektív tényezővel, a fogyasztó számára szimpatikus vélemény fontosságával, az értékválasztással illetve a közös gondolkodás preferálásával. Újfent röviden: a valódi kérdés tehát nem politikai. Piaci. Létezik-e akkora fogyasztói réteg, amely (tudatosan) olyan termelőtől szeretne vásárolni, akivel értékközösséget érez? És ezzel párhuzamosan mekkora az a réteg, amely éppen emiatt fordul el egy másik pincészettől? S mivel hazai szinten is túltermelés van, a vásárlói könnyedén tud márkát (termelőt) változtatni s akkor még nem beszéltünk a szintén jelenlevő importtermékekről. A közösségi média korában egyetlen bejegyzés nem csupán véleménynyilvánítás. Márkaépítési döntés is. S minden márkaépítési döntés egyben pozicionálás. A tudatos (politikai) állásfoglalás is pozicionálás. A kérdés tehát nem az, hogy szabad-e megtenni, hanem az, hogy a várható piaci nyereség (hosszabb távon!) meghaladja-e az elvesztett vásárlók számát.

Minden megszólalás egyszerre erősít és gyengít: miközben közelebb hozhat egy fogyasztói csoportot, ugyanabban a pillanatban távolabb is lökhet egy másikat. Végső soron a kérdés tehát nem az, hogy egy borász politizálhat-e. Természetesen igen. A kérdés inkább az, hogy tisztában van-e döntésének üzleti következményeivel, illetve hogy tudatosan vállalja-e azt.

Kép forrása: Internet, 'fillengroovy